„Szerelem élő lángja,

lelkem legközepében

milyen vigyázva, mily szelíden sebzel!

Nem fáj sebed marása,

fejezd be hát egészen,

találkozásunk hártyáját szakítsd el!”

 

 

 

                     (Keresztes Szent János 1542-1591)

                                         (Európa kiadó fordítása)

 

 

 

                       

           

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                               

 

 

 

 

Bevezető

 

 

 

          Sok eszközt bevethetünk, itt a földön bizonyos dolgok elérésében, egyet viszont semmi képp nem tudunk irányítani. Éspedig azt, amit Isten elrendelt az emberi történelem kezdetén: a növekedést, fejlődést, változást. Minden magnak, hogyha egyszer földbe esett, egy idő után, természet szerint kikel.  Ezek után, a növekedés megállíthatatlan. Ami továbbá történik, az befolyásolhatja a növekedést, viszont minden ilyen történés külsőleg hat rá! Először is, egyszerűen kitépheted. Aztán időjárási viszonyok befolyásolhatják. Végül van még egy pozitív (külső hatás), az hogy gondozhatod.

 

            A növények, a biológiai skálán legalulra lettek helyezve, viszont sok ember egyet ért egy dologban: éspedig hogy a szeretet valamilyen titokzatos módon befolyásolja a növekedésüket, minthogy a gyűlölet is. Nincs tudományos magyarázat mindezekre, írásom is olyanoknak szól, akik nem is érzik szükségét ilyen magyarázat keletkezésének. Ezen egyszerű tény is azt bizonyítja, hogy a szépség, a szeretet, és a hit, messze az értelem, tudomány és a logika felé lettek rendelve.

 

            A fák ágai, huzamosabb ideig való viharos szélben, azon szélirányban elhajolva maradnak. Eme tények által is tanítva az embert, mi mindent nem bír ki az Isten teremtménye. Azt mondják: „Nagy volt a szenvedésem, viszont van valami, amit ti nem láttok itt a felszínen. A gyökerem mélyebbre fúródott, és megvastagodott!” A felszínen, a szemlélő csupán ama nagy és extrém szenvedést látja. A valóságban viszont történt egy fontos és a növekedés szempontjából elengedhetetlen dolog!

 

            „Boldog amaz ember, ki az Úr törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa..” (Zsolt 1: 2-3).

 

A fák esetében, szegény növény nem tehet róla, hová lett ültetve, milyen „gondosan” lett gondozva. Az ember esetében viszont változó lehet. Az Úr törvénye: itt szó van a Teremtő Szavairól, tetteiről és munkájáról egyaránt. A szavait olvasod, vagy tudod, a teteit a szívedben őrzöd, a munkáját pedig a környezetedben látod, s mindegyikben felfedezni vélsz egyfajta törvényt. Olyan törvényt, ami csakis teljes egészében jellemzi Istent. Szavai és tettei a múltban történtek, még munkája a jelenben folyik. Te kívánd az olyan tanításokat Isten Országáról, amelyek hasonlatossá tesznek ahhoz a gazdához, aki „ót és újat hoz elő az éléstárából” (Mt 13: 52). Ne legyél olyan ember, aki egyet is nélkülöz eme törvények közül. És egyszer csak, fel fogod fedezni, hogy a semmiből, folyóvíz kezd csörgedezni melletted, „és gyümölcsöt fogsz hozni, és leveled nem hull el”! Jézus tanított a rét virágairól, állatvilágról, időjárásról, sok példát előtérbe helyezve, ami viszont mindig ott volt az ember szeme előtt, mégsem látta. Abban a megvilágításban, amit ő mutatott biztos nem!

Bátran állítom, azt hogy boldogtalan az olyan ember, aki ismeri az Isten törvényét és ennyi. Be is léphet az írástudók (farizeusok) „klubjába”.

            „Az út szélén a virág nekem nyílik..” (Arany János). A lovas hintó szekere csak elsuhant, eme csoda mellett! De ne legyél ilyen te, kedves olvasó. Ne bonyolódj soha bele annyira a törvény betűjébe (és suhanj sebesen), hogy azon csodákra ne legyen elég időd, amik létezni is csakis azért léteznek, hogy növekedésed szeretetben történjen, hogy a szíveddel láss, és hogy ne bonyolódjál bele az elméd útvesztőjébe. Semmi a teremtett világban nem lett megteremtve hiába, minden az ember „boldogulását” szolgálja. És minden nagyon egyszerű. Csak ki kell, hogy nyisd a szádat, mint a csecsemő, mikor felé mozdul az étel. Ez is az Isten, az Atya, a Szülő, jóságát bizonyítja!                                                    

                                                                                                                                                      A szerző.

 

           

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   

 

 

                                                                  

                                               

 

 

 

 

 

 

“Amikor valaki nagy szükségben van, reflexszerűen az igazságot keresi. Viszont ennek a munkája, csak a bővőlködő időben lesz nyilvánvaló, itt derül ki értékeled-e még a szükségben megtalált igazságot!”

 

 

 

 

 

 

              Növekedés az Igazságban

                                                avagy

                                  Az Igazság harcosa

            (József története, ahogy eddig még nem volt leírva)

 

 

 

         

 

 

„Néhol új bekezdéseknél, elbeszélési ugrások vannak, az volt a célom vele hogy nyugodtan megállj és szemlélődj az olvasottakon, azután jöhet a továbbolvasás. Írásom csak félig kész, te kell, olvass a sorok közt Továbbá, még ha ismered is a József történetét, szeretném, ha először elolvasnád a történetet a Bibliádból. Imádkozom, hogy megértsd, és áldásoddá váljon az, amit olvasol, Isten áldjon meg!”

            Ui. Remélem te magad is, bekerülsz a sorok közzé!

           

           

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

           

 

1.

 

 

            A reggeli madárének költötte fel, gondolatai elvezették az éjszakai álmához, gyermek lévén nem érte fel ésszel mit is jelent valójában, amit látott ez éjjel, számára már megszokottá vált Izrael Istene közelsége, azt hitte ez így van mindenkivel. Naivságát csak tiszta szándéka múlta felül, eme tiszta szándékkal viszont nem tudott mit kezdeni ez ifjú. Miért? Mert még nem tudta bizonyos dolgoknak mi is a következményük. De hát ő gyermek volt! A madarak ma reggel a szokottnál türelmetlenebbül, énekeltek mintha valaminek a kezdetét várták volna. A kijelentés nem váratott magára, a kijelentés ott volt, a kijelentés, ami elhozta az emberből a harcos ösztönt, a kijelentés, ami nem volt logikus, a kijelentés, ami… Istentől jött!

            A gyermek eszébe jutott mindaz, amit hallott a szüleitől. A népük, a sok ígéretek melyeket kaptak, a történetek, amelyeket hallott, Isten szólt hozzánk gondolta, aztán azok a szavak: „megsokasítalak, mint égen a csillag…”. Ettől aztán kihúzta magát, „én is ennek a dolognak a része vagyok”. Fel nézett az égre majd büszkén elindult atyja sátra felé, aki épp egy idegennel társalgott:

         -Ábrahám megtalálta, vagyis inkább ő találta meg Ábrahámot -magyarázta Jákob - az idegen tágra nyílt szemekkel, és tátott szájal, hallgatta, láthatóan nem értett semmit. Az igazi Isten, aki teremtett mindent - magyarázott tovább Jákob kezével egy félkört, boltívet mintázva. Ő ígér, és betartja, él és megtalálható, szeret és szerethető. A többi isten csak mozdulatlan sápadt árnyék, kezük van de nem fognak vele, szemük van, de nem látnak. De én érzem, és itt van, mindenütt ahol mi is!

            Hamarosan a házbálvány árus el is ment, összeszedve a dolgait odébbállt.

 

                                                            __--__--__--__--__--__

 

 

            Eme ifjúnak tetszett a kényelem talán, mert el volt kényeztetve? Igen apuci szeme fénye volt. A jelenlévő helyzetben kialakult ama „szeretet vasmarok” ami nemcsak öldököl, hanem Isten munkáját is hátráltatja. Minden esetre az igazság magva el lett vetve azon a reggelen, egy ifjú szívben, aki még nem is sejtette milyen és menyi szenvedéssel, kínnal, és gyötrelemmel jár a megfogantatása, és a felszínen való áttörése eme kicsiny növénynek. Igen mindezek nem könnyű, sőt emberi erőn felüli dolgok, viszont az ember nem szólhat bele (minthogy a föld sem mit vetnek bele). Isten, aki tudja, mit tesz, meg tette!

Ez ifjú szerette testvéreit, ám atyja furcsa szeretete melyet irányába mutatott, kezdetektől fogva irigykedést váltott ki köztük. Mikor aztán új feladatát megkapta a gyűlölködés csírája „elburjánzott” a testvérek között. Isten elérkezettnek látta az időt.

            A kerekek beindultak, reggel van minden elkezdődött, eljött egy nap, amilyen még nem volt az emberiség eddigi történelmében. Isten „elplántálta” Igazságát egy emberben, Igazság, ami előtt nem csak a kévék hajolnak meg, hanem az egész teremtett világ, sőt az idők végén az összes földön valaha élt ember… és nem túlzok, ha azt mondom: József története arra lett rendelve, hogy Isten Igazságát előrevetítse arra a napra, amikor mindennel, amit tett elszámol az igaz angyalok előtt, és ellenségeit méltán küldi örök ítéletre! Lássuk hát!

 

           

2.

 

 

            -Kérlek, meséljétek el nekem is… kérlek!

            -Te még gyerek vagy, eredj dolgodra, s különben mióta vagy ilyen kíváncsi, a felnőttek dolgai, felöl?- dörgött haraggal Simeon

            -Nem baj, mindent hallottam, és ez a csíny bizony ki fog derülni, ne gondoljátok, hogy az igazság nem győz!- vágott vissza József.

            -Iiigazság_!- vigyázz hogy megvédd- gúnyolódott Simeon nem kis szatírával. Majd mindannyian nevettek hosszan.

            -Jut eszembe „igazság úrfi” a múltkorival még tartozok!- fenyegetett Simeon.

            -Elég legyen!- vágott közbe Izsakhár- aztán Józsefhez fordult- Hogy atyánk beleegyezése nélkül semmit nem tehetünk még kibírható, de hogy te az igazság birtokosának hiszed magad, és úgy rendelkezel, mint… tudod te csak egy gyerek vagy, és ez azt jelenti, nem tudod megteremteni az igazságot. És különben mit tudsz te az igazságról, mond csak? Óó had legyek ügyvédje a bátyádnak, nincs semmi esélye, óóó?

            -Fejezzétek be mindjáian- vetette be tekintélyét Ruben- Idefigyelj, József! Hogy mi semmit nem tehetünk atyánk beleegyezése nélkül ez még kibírható, de hogy te „igazságosztónak” képzeled magad, a családi események vezérének, igazság „pásztorának”, törvénytelenség leleplezőjének, igazság védelmezőjének hiszed magad ez már mindennek a teteje, és elfogadhatatlan! Vedd hát tudomásul te taknyos, hogy te túlon- túl fiatal vagy a rossz felismerésére, és ugyancsak ifjú az „Igazság jogarára”!

 

                       

 

                       

            3.

 

 

 

            -Valakit kifelejtettél, el tudod képzelni, mi történik, ha mindez otthon kiderül? Mi itt hiába mondjuk, azt hogy jól cselekedtünk, hogyha atyánk egész más híreket hall!

            -Elegem van! Elegem van, abból hogy ez a taknyos, kinek atyja is lehetnék, egyfolytában mást dolga nincs, csak keresztbe tesz nekünk mindenben! Hihetetlen! Atyánk elhiszi egy gyermek szavát a miénket, pedig semmibe veszi. Hát egy gyermek hitelre méltóbb nálunk? Mivel bölcsebb, mint mi?

            A testvérek sokáig vitatkoztak észre sem vették az est eljövetelét. A ropogó tűz körül is sokáig témában volt ez az”igazságtalanság”.

            -Nem vitás József pozíciója atyánknál, ki tudja talán még részigazságok is, vannak a testvérünk „jelentésében”, onnan világítja meg a dolgokat, ahonnan akarja.

            -Igen! Elég volt!- hörkentek fel a testvérek szinte egyszerre- nem mehet így tovább!

            -Ez szinte zsarnokság!

            -Egyszer s mindenkorra le, kell zárnunk ezt az ügyet!- mondta tagoltan, és határozottan Simeon.

 

                                                            --__--__--__--__--__--

 

 

            -Hogyan? Tényleg képesek volnátok ilyen förtelmességre! Nem hiszek a füleimnek! Tehát aki már volt egyszer „Isten eszköze”, annak igazán nem gond újra embert ölni- mondta Ruben rémülettel és tágra nyílt szemekkel.

            - Tudod nagyon jól mi történt Sikhemben, ott mi voltunk a „megtestesült igazság” semmiképp nem lehetett mást tenni- mondta bátran Lévi.

            -De gondoly apánk…

            -Apáánk! Gondolkozz-, folytatta Simeon- közünk, lenne egy idegen istentelen, pogány néphez, a gondolata is megborzaszt! Az ott Sichemben nem volt más, mint egy hőstett. Hogy a hugunkal mit tettek, nos erről ne is beszéljünk, csak a sebeket szakítana fel!  Mi már bizonyítottunk, éspedig hitünket és hűségünket Izrael Istene felé. Eleve innen kiindulva vannak bizonyos jogaink, a tekintélyről nem is beszélve!

            -Most azonnal ígérd meg, hogy semmi rosszat nem teszel Józseffel. Itt és most. Másképp én ígérem, hogy holnap az est leszállta előtt atyánk mindenről tudni fog!- mondta Ruben az úját kinyújtva Simeon felé.

            -De csak móresre akarom tanítani, hogy megtanulja, nekünk ki jár a tisztelet-, mondta Simeon kicsit elbizonytalanodva.

 

               4.

 

            -Hogy merészeled!- kelt ki Simeon önmagából- ez mindet felülmúlja…

            -Türtőztesd magadat Simeon!- intette szigorúan fiát Jákob, aztán Józsefhez fordult: Mégis hogy gondolod ezt az álmot fiam? Isten, aki megbecsült minket, akik teljes szívből Őt szolgáltuk. Engem és az őseimet egyaránt, áldott legyen a neve, miért szégyenítene meg? Ha meg is akarna feddeni valamely hibámért miért pont így tenné?

            -Atyám- szólt közbe Ruben tekintélyét bevetve- ne feledd törzsünk szokásait, és törvényeit, meg hogy mit örököltünk tőlük, kár ezen emészd magad.

            -Látjátok, min rágódunk?- súgta Lévi a testvéreinek- mi, akik azt mondjuk, felnőttek vagyunk egy gyermek, gyermeteg álmain vitatkozunk?

 

…….       ………         ……….         ………         ……….          ………..        ……….

 

            A testvérek még sokáig vitatták ezt a „problémát”. Minél hosszabbra nyújtották annál inkább, felismerték tenni, kell valamit.

            -A tények világosak-, hangsúlyozta mondanivalóját Dán- a mi testvérünk egy álmodozó.

            -Tegyük fel Isten, kinyilatkoztatta neki akaratát. Jó. De miért pont neki? Vannak itt tiszteletre méltó személyek, ha pedig nem is, az atyánk csak az! Miért nem hozzá szólt? Ő a felelős a törzsünkért. Miért nem neki jelentette ki magát! Én azt mondom, fejezzük be ezt a vitát.

            -Az nem lesz olyan egyszerű-, dörögte Simeon a foga között.

 

          -----------------------------  ------------------------------  ----------------------------

 

            -József… József, hól vagy?

            -Igen atyám, itt vagyok.

            -Menj, vidd el testvéreidnek- mutatott Jákob a két megrakott szamár fele- és vigyázz az úton.

 

 

                                                …..     ……        ……       ……

 

 

            Dél volt és meleg, József testvérei menedéket kerestek egy árnyékos helyen a tűző nap, elöl. Amikor a három alak a láthatáron feltűnt, felugrottak, és a horizontot kémlelték. Mikor a szóban forgó személy kiléte nyilvánvaló volt, Simeon szót kért:

            -Nem tudom észre, vettétek-e hogy megváltozott atyánk mióta azt az álmot József elmondta, azt a nagy látomását a jövőről…

            -Ő az… József!- kiáltott Zebulon egy fa tetejéről.

            -Ez egy nagyon jó alkalom…

            -Megint kezded?- Gyilkosságra készülsz? És kit akarsz eltenni láb alól?- emelte lépcsőzetesen fel a hangját Ruben- ez az Isten népe, az egyetlen és igazi! És ti mit altok ott hallgatva? Tényleg ezt akarjátok mindjájan?- kiáltott immár teljes torokból Ruben

            -Á dehogy légy nyugodt nem fog itt senki senkit meggyilkolni- biztosította Simeon testvéreit- ott egy száraz kút, csak tiszteletre tanítom, egyszer s midenkorra- mi is érdemlünk tiszteletet.

            -Jó napot testvéreim-, köszöntette József testvéreit.

 

                                                            …..     …..      …..

 

            Miután megérkezett a karaván, arra a helyre, ahol a testvérek voltak, Simeon fel is kerekedett, hogy beszéljen velük.

            -Ti mind együtt vagytok?- kérdezték Simeontól

-Igen meg amott egy mihaszna rabszolga, akit ha úgy akarjátok el is adunk nektek, lenne is egy visszautasíthatatlan ajánlatom.

-Haljuk!

 

            5.

 

 

Miután fel néztem a kútból, csak távoli vihogásokat, nevetgéléseket hallottam, néha elröppent egy madár ama egyetlen lyuk felett, amit láttam, vaksötét volt. Valójában nem is láttam mást csak az eget, azt a szép kék eget, ami úgy tűnt most sokkal szebb, mint máskor. A könyököm, a térdem, és a hátam, nagyon csíptek, nem is láttam semmit, csak az eget. A szívem azt súgta most valami új, kezdődik az életemben, egy másik állomása érkezett. Nem is tudom honnan vettem mindezt, nem is tudtam logikusan gondolkozni, csak egy biztos érzés volt, enyhén csodálkoztam is, honnan jöhetett ez a biztos tudat. A történtek, mint tőr átjárták a szívemet, mint tüske ott voltak sokáig. Az elutasítottság, a megvetés, keserű tőre, aminek a mérge olyan koncentrált volt, hogy még sírni sem tudtam, csak ültem, hallgattam, egyszerűen nem hittem a tényeknek. Később aztán emberek szóltak hozzám, hova vittek nem tudom, képtelen voltam felérni ésszel bármit, ami körülöttem történt. Nem tudom mennyi idő telt így el, hogy egyszer aztán oda jött hozzám egy gyerek és beszélni kezdett hozzám. Ott voltunk este egy tűz körül, és ő megszólított. Hangja balzsamként hatott, nem tudom mit mondott, de vigasztalást éreztem. Később pedig visszajött, és héberül annyit mondott:

- „Kandillah vagyok, én árva tudom mit jelent fájdalom, szüleim elhagytak, de nem baj”- meg állt egy pillanatra, mintha várta volna a „szérum” hatását- „nem baj, ha találkozok velük, megmondom: így is szeretlek titeket”. Próbáltam válaszolni de nem hagyta el szó a torkom, nem tudtam semmit válaszolni, csak tátogtam. Éreztem, hogy Kandillah ezt is megérti.

            A vidám tűz mellett így ültem sokáig keserűségben, mikor eljött Ő. A lelkemet selymes kezével „áttörte”. Eljött hogy gyógyítson. Igen hogy gyógyítsa azt a helyet, ahol kikelt igen,- mert így kelt ki „Igazságmag”- zsenge hajtás!

 

                         

 

           

            6.

 

 

-Igen, észrevettem mióta ő itt van- csodálkozott Potifár- napra pont az óta. Mit mondtál hová valósi is?

            -A te szolgád valahonnan Kánaán földéről lett hozva. Midianiták hozták uram.

            -Nagyon titokzatos- simogatta elgondolkozva Potifár a szakállát-, lehet, hogy az istenek küldték?

            -Minden esetre a tények magáért beszélnek. Mióta ő sáfárkodik, mintha minden jobban menne. Szinte azt hiszem eddig mindent rosszul tettünk. Hogyha így folytatja a nagy fáraó irigy lesz, és az nem jó.

 

 

            -Ó, be is fejezted-, kiáltotta hitetlenkedve József egyik kollegája-, ha így folytatod az én itt tartózkodásom feleslegessé, válik.

            -De hát én csak dolgozok, mint mindenki más, az Isten, aki mindent teremtett, ő teszi mindezt, a kezem által.

            -Miért ilyen személyválogató ez az isten-, óh! – tette gyorsan a kezét a szájához, mindjárt meghallja. Hogy is hívják, talán ki engesztelhetem valamivel.

 

                                                            …….            …….             ……

 

            -József!

            -Igen úrnőm, itt vagyok.

            -Tudod-e hogy a te előléptetésed nekem köszönhető, én vettem észre a te tehetségedet.

            -Igenis úrnőm. Elmehetek?- hajolt meg József.

            -Nem!- vágott közbe a Potifár felesége- Gyere közelebb. Igeen! Amint mondtam, nem várok fizetséget, én csak a javadat akarom, remélem, tudod ezt, te is élvezni fogod-lihegett az asszony-, gyere!

 

…..   …….   …….   …….   ………   …….   ……..   ………   ………   ……..   …….. 

 

            A hajnali csend mintha újra elaltatni akarna, valahol messze egy kakas kukorékolt, az épület ablakában egy alak álmatlan.

            -Nem tudom-mondta elgondolkodva- egy biztos nem, engedek annak az asszonynak. Ártatlan vagyok. Be is tudom ezt bizonyítani! Vagy talán mégsem! Nem! Ó nem! Nem fogok tenni semmit. Nem veszem az igazságot „pártfogásba”. Nincs jogom erre. Nem én teszek igazságot Isten az. Hogyha jobban bele gondolok-gondolkodott nosztalgiázva József- azért vagyok itt, mert az igazságot „védelmeztem”, ami aztán magával hozta a testvéreim ellenszenvét, nem! Még ha alkalmam is nyílik, hogy ártatlanságomat bizonyítsam, nem teszem. A hazugság leleplezése nem az én dolgom!

            Így utasította vissza azon a napon József a parázna ágyat, de az igazság napvilágra hozatalát is! A kis cserjét az ellenség el akarta taposni, nem sikerült!

 

            7.

 

            Sokszor meg vagyunk győződve, arról hogy igazunk van (túl sokszor), és mivel igazam van, meg fogom védeni az igazságot. Bebizonyítom a hazugságot, és meg védem az igazságot! Hogyan? Meg véded? De mitől és kitől? Az igazságot csak képviselni lehet, nem pedig megvédeni! Hogyha megvédeni akarod, csak egy bigott tenyérben, gyilkos ujjakkal tudod. De így megölöd! Mi is a hiábavaló igazság? Ezzel van tele az egész föld, nem látja csak a jelen időt, és persze ott nem talál igazságot, felületes, csak magával törődik, és noha halott, mégis nagyon aktív. Egyenesen verseng a „birtokolt igazságért”. A szívben, ahol gyökeret vert, csak idő kérdése és feltör a világba és ott, persze újra… nem talál igazat.

            Az élő igazság? Nos ez soha nem védekezik, bízik a jövőben, a dolgok „miértjét” elszenvedi, és elhordozza, passzív, nem keres kibúvókat, nem készít okfejtéseket. Csak hisz. Vagyis a másik ellentéte. Nem „birtokolja” az igazságot, úgy kezeli, mint függetlent, mint akinek nincs szüksége védelmezőre. Nem fogadja el a sekélyes dolgok látszatát, túllát a jelenvalón, türelmes, kivárja mindennek a végét.

            Ne feledd: minden „igazságtalanság” (vagyis ami neked annak tűnik) kifosztja az igazságod!

 

                              …                          …                                …       

 

             

 

           

             

            8.

 

 

Hát megint itt! Újra sötétben! Újra egyedül! Újból igazságtalanságban? Ismerősnek tűnik. Vagy mégse? Ó! Most nem látom az eget, azt a páratlan szép kéket, amely nyugtatott: „semmi baj vigyázok rád, ismerek és irányítok mindent”. Most nincs, most hol van? Immár máshól kereste az „eget” ott benn a szívében. Igen ott kereste Őt. Előrelépett a lelki útján.

            -Aljas rágalom, hagyjatok!- kiabált valaki a börtön előtt. Hazugság! Rágalom!

„Nagy csodálkozással néztem azt az embert, miért kiabál, miért gesztikulál?

Az ártatlan rab még csak nem is sejtette ő maga lesz az, aki átadja Isten üzenetét a fáraó pékjének. Íme, nocsak… tehát igaz!

                                                                        …   …   …                 

 

            Annak az embernek az arcát soha nem fogom elfelejteni, mikor elmondtam neki az álmának isteni kijelentését, akkor bennem is történt valami. Ez az ember immár szemtől szembe állt az igazsággal, körülötte vibrált, majdhogynem elnyelte. Előszöris, az igazság nem egy olyan személy, aki a te védelmedre szorul, akit gyámolítani kell, mert gyenge. Igazságot meg fogod találni a körülményekben, még ha nem is így hívja a tömeg. Továbbá nagyon fontos lehet, hogyha napvilágra is hozza a valaki hazugságát, a nagy kérdés az hogyan reagálok én erre? Hogyan viselem? Nem „ragad hozzám”? Mi történik a szívem legmélyén? Továbbá a múltat is kutatom, hogy hol is volt igazam, tudd meg hogyha így gondolkozol neked is szükséged van az igazság munkájára. Magára az igazságra!

            Józsefnél elrendelt dolog volt : ” ő megkapja az igazság jogarát, és annak az autoritását!”, Józsefnek nem lehetett akármilyen hozzáállása az Igazsághoz. Meg kellett tanulja, ha a személyes érdeke is szenved kárt, ő független kell, maradjon az igazságtól, még ha az életébe is kerül ez.

Minden körülményben csendes maradt, nem keresésektől zaklatott, folyton kutatva.

            Józsefnek feltétlen és életbevágóan fontos volt, hogy elkülönüljön mindattól, ami a személyes önigazság. Ezek el kellett tűnjenek! Vagy a gyilkoló burjánt Isten ki kellett gyomlálja a mi kis cserjénk körül. Ilyen a természet rendje!

           

Drága olvasó tanúja voltál „Igazság Fája” növekedésének egy ember életében, egy olyan ember életében, akitől egy adott pillanatban az egész föld élete függött.

 

             

            9.

 

 

            Miközben haladtam a trónterem felé, a hatalmas előtér luxusa, és a magas oszlopok lélegzetelállító grandiozitása, teljesen elkápráztatott, elért végül egy hang oda, ahová eddig azt hittem csak az Igazságnak van belépője: „Itt az idő, hogyha most okos vagy, megszabadulhatsz a mocsokból, a rabságból…”

            -Nem!- kiáltott a belsőm-, hogyha Ő ezt akarja, kész vagyok vissza menni a börtönbe!

            A trónterem dicsősége viszont az előterem pompáját is felülmúlta. És a hang nem hallgatott! Ott volt, végig ott volt!

 

                                    …                                …                                …

 

 

            Én azt hiszem Bölcsesség, rokon Igazsággal, bölcsesség viszont sajnos több féle van, igazságtalanságnak és gonoszságnak is van „bölcsessége”, és épp ez az, ami végül is le-leplezi.

 

 

 

            Nagy nyüzsgés lett Memfiszben, mint egy ünnepen. A tömeg az utcákon, az új hír a szemük előtt következett beteljesedni. Két egyiptomi kommentálta a politikai eseményt:

            -És olyan biztos az álomfejtés, amit ez összehadart,

            -A fáraó elhitte.

            -Ez biztos?… és ha csak egy idegen isten manipulálása?

            -Majd elválik. Ha nem a feje válik el a törzsétől

            -Hallottad hogy egyszer beteljesedett, amit ez mondott?

Időközben a tömeg közeledett.

            -Bízzunk a nagy Rá istenben, hogy mindennek jó vége lesz. Különben ne feledd sok-sok dinasztia, köszönheti neki fennmaradását, és gyümölcsöző létét, ezt is meg fogja segíteni.

            -Igen azt hiszem igaz…

            -Íme Egyiptom második legnagyobb uralkodója „Élet megtartója” (Czafenát- Pahneak), (vagy „Kenyér megtartója), a fáraó első minisztere, és tanácsosa!!!- kiáltott teljes torokból a fáraó szolgája.

 

                                                            ….       ….       ….

 

            „Az emberek térdelnek előttem, nem befolyásol, a szívemben ott ég az Igazság fáklyája. Tudom, kicsoda előtt térdelnek, és az nem én vagyok, meghajoltak Előtted Igazság! Boldog, aki benned és általad él, kedvét lelve abban, amit teszel. Boldog az, aki Tégedet hagy kormányozni, aki hagyja, hogy birtokba vegye teljes lényét, a te dicsőséged. Igen csak Igazság az „Élet Megtartója”, és ez örökre így marad!”

 

 

                                                            ….                   ….                   ….

 

MOTTO: Amikor valaki nagy szükségben van, reflexből az igazságot keresi. Az igazság munkája viszont a bővölködés idején látszik meg, ekkor kerül napvilágra, hogy értékeled-e még a szükségben szerzett igazságot!

 

 

                                                            ….                   ….                   ….      

 

 

           

                        10.

 

József a palota ablakában ált, gondolataiban volt merülve, amelyek nyugtalanították.

            -Hatalmas uralkodó a fáraó hivat- hajolt meg alázatosan a szolga. József mély lélegzetet vett, családjára gondolt, talán egy nap viszont láthatja őket.

            -Úgy volt, ahogy megmondtad- fogadta a fáraó barátságosan- néhány naiv földműves meg próbált vetni idén. A szántásban elakadtak. Vagy inkább nem volt miben elakadni?- jegyezte meg ironikusan a keserű tényt.

József csak ált némán, a horizontot kémlelve, mintha áttörni készült volna a tudatlanság falát, ami a jövőjét elrejtette: „vajon van mit enniük az otthoniaknak?”

            -Mi történt?- szakította meg a csendet a fáraó.

            -Ó, bocsásd meg a figyelmetlenségemet felség

            -Nincs semmi baj „Élet Megtartója”- szakította félbe a fáraó.

            -„Élet Megtartója”- húzta el a száját József, arra gondolt, hogy az ő szükségei ebben a helyzetben ugyanolyanok, mint bárki másé vagy talán még nagyobbak. Neki nem a teste éhezett. A fáraó észre vette, rajta hogy gondja van:

            -Szerény és alázatos, mint mindig… tudod a régmúlt dinasztiákban vasököllel, uralkodtak az őseim- bámult maga elé öklét rázva a fáraó-, de én szerencsés vagyok, mert az én uralkodásom nem csikarja ki a lázadást, eme különösen nehéz időkben- egyenesen Józsefre nézett- micsoda államférfi és vezető, mindezt neked köszönhetem-, nyújtotta József felé a kezét a fáraó

            -Azt kell, mondjam hatalmas fáraó, hogy ezt már nagyon sokszor hallottam- válaszolt József szerényen- és emlékeztetlek mindenkori válaszomra…

            -Ó, igen az a titokzatos isten,- gondolkodott el hangosan a fáraó-, aki mindezeket az érthetetlen dolgokat cselekszi. De kicsodán keresztül- fordult hirtelen József felé- benned az Ő lelke van! És én tisztelném, hogyha tudnám, hogy kell, amiért ezt tette velem és népemmel.

            -Engedd meg, valójában nem Egyiptommal tesz jót!

            -Hogy? Hogy érted?

            -Az ő népével, Ábrahám magvával. Hogy a szükségen keresztül bemutassa az igazságot, így megtanítsa hogyan található meg az.

            -Fantasztikus,- álmélkodott a fáraó- és téged a te néped egyetlen igaz emberét ide küldi nekem és népemnek, hogy megnevelje a saját népét.

            - A mi népünk más. A mi népünk etikai normái nem korlátozódnak csupán a civil életre. Isten többet akar. Neki nem a testi jólét az elsődleges, Ő a szív „jólétét” nézi, és ez fontos neki.

            -Hm, ez bizonyos mértékben ellentétes az élettel- felelt a fáraó hitetlenkedve- és te azt mondod, hogy ő teremtette, ugye?

            -Sőt inkább azt mondom, hogy ő az élet, nagy fáraó, az Élet!- hangsúlyozta József.

            -Én nem éltem így, és mégis itt vagyok, látod élek?- tette hozzá, a bór hatása által, ironikusan a fáraó.

 

                                                            ….                   ….                   ….

 

 

            Miért? Azért mert egy eszköz. Isten eszköze, minthogy sokan mások is ebben a világban, és fel sem ismerik, de talán nem is ez a fontos. Akkor micsoda? A gyümölcs, igen, a gyümölcs milyen édes!

 

 

            11.

 

            József mindig nagy befolyással volt a fáraóra. Sokszor kérte meg Meséljen valamit az ő Istenéről.

            -„Élet Megtartója”, kérlek, mesélj a te Istenedről. Hogy Ő minden teremtője már hallottam. Jellemvonásairól is hallottam már. Most mesélj róla, mint Igazságos Istenről kérlek, erről mondj valamit.

            -Régen az élet hajnalán, amikor mindent megteremtett az Úr, csak az embert nem. Az Úr egy kertet ültetett, ámulatbaejtően csodaszépet, páratlant, a széle pontosan itt volt Egyiptomban. Az egyik angyal, aki mellesleg csődöt mondott az Igazságot tekintve, épp semmi dolga nem lévén, beindult benne egy kétes ösztön, bement ebbe a kertbe, ami messze megelőzte szépségében mindazt, amit eddig teremtett az Úr, és azonnal romboló szomját akarta csillapítani. Egy ágon meg látott egy a napon sütkérező kis férgecskét.

-Téged nem szeret az Isten-, mondta a „kísértő” ördögien elutasító hangon- kicsi vagy, egy színű, haszontalan, igen. Isten még csak egy pöttyöt sem tett rád, egyszínű és unalmas vagy. Nem szeret!- fordult meg elégedetten.

Azon az éjszakán a kis lény nem tudott aludni, forgolódott, mocorgott, de nem jött álom a szemére. Sokáig így nyugtalankodott, még végül arra a következtetésre jutott, hogy nincs igaza annak az angyalnak.

-Mindenem meg van, búvóhely, élelem, naps

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Keresztény növekedés - © 2008 - 2024 - tatilla.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat